Egy éve már, hogy a Pécsi Tudományegyetem Elektronikus zenei médiaművész szakának hallgatója vagyok, és ezalatt az idő alatt átértékeltem a hang és a zene fogalmát, megértve olyan szemléletmódokat, amikkel ezidáig nem találkoztam. Mindig is foglalkoztatott a zene, de ez a közeg alkalmat adott rá, hogy megvizsgáljam a zene fogalmát egy ismeretlen oldaláról is.

          Ez irányú tanulmányaim megkezdése előtt már korábban feltalált, létező hangszerekre írtam dalokat, zeneműveket, azonban még az első egyetemi félévben elkezdtem saját elgondolású elektronikus hangszereket készíteni, melyekre aztán kifejezőbben komponálhattam, hiszen az általam kitalált hangzás és a rá megírt dallam vagy ritmussorozat közvetítette legjobban az általam átadni kívánt mondanivalót. Létező hangszerekkel talán lehetetlen lett volna leképezni a mű tiszta üzenethalmazát, ezért egyre gyakoribbá váltak magára a hangalkotásra szánt kísérleteim.

          Mindez azonban sok kérdést felvetett bennem, hiszen gyakorta tapasztalható, hogy a sound designer és a zeneszerző munkaköre teljesen elkülönül egymástól. Viszont az én aspektusom, hogy hangszereket és hangzásokat állítok elő, amiknek a masszájából valódi zene készül. Tehát zeneszerző és hangdesigner is vagyok, hiszen javarészt azért kezdtem el hangokat kreálni, hogy egyedibbé tegyem hangzásvilágomat, és elkalauzoljam a hallgatót egy olyan hangi atmoszférába, ahol még soha nem járt ezelőtt, és véleményem szerint a már létező hangszerek nem nyújtanak kellő eszköztárat innovatív elgondolásaim megvalósítására.

          Összességében én úgy gondolom, hogy ez a fajta kettősség előnyére válik alkotói munkásságomnak, és betekintést nyerhetek mindeddig fel nem fedezett, ismeretlen dimenziókba.