Művészettel foglalkozó emberek számára talán ismerős helyzet, hogy e két fogalom nem mindig vonható össze egymással. A zene elsődlegesen szubjektív volta miatt számos kritikát, észrevételt hallhatunk munkánkra. De hogyan készítsünk olyan muzsikát, aminek fogyasztójává válik a célközönségünk?

     Nem mindig könnyű összefésülni az általunk képviselt stilisztikát a publikum elvárásaival, gyakorta megtörténhet, hogy a muzsikusnak olyan művet kell előállítania, ami egyéni ízlését nem tükrözi a legteljesebb mértékben, hiszen annak érdekében, hogy zenéje közönségre találjon, kompromisszumokat kell kötnie – gyakorta önmagával is.

     Jómagam nem vagyok ennek teljes mértékben a híve, mert az ehhez hasonló kitérők háttérbe szoríthatják egyéni stílusérzékünket, sematizálva ezzel a készülő kompozíciót, és korántsem biztos, hogy ez előnyös a mű, vagy önmagunk számára, mert így az önkifejezés nehézkessé válhat. Írom mindezt feltételes módban, hiszen gyakorta egy más műfajnak való megfelelni akarás is adhat fejlődési lehetőséget, erről a Műfajok klisék nélkül című írásomban is említést tettem.

    Ha a megfelelőség tekintetében vizsgáljuk a zenét, először meg kell határoznunk, mely réteg az, amelynél a zenénk értő és figyelő közönségre talál. Kevés kivételtől eltekintve, nagyanyáink valószínűleg nem tudnák befogadni a gépiesebb műfajokat, hiszen fiatalkorukban a különféle nóták jelentették nekik a hallgatható muzsikát, idős korukban pedig emlékeikben elmerülve hallgatják ugyanezeket. Példám mindössze azt hivatott szemléltetni, hogy talán kedvező elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen kinek is írjuk a zenénket. Ha a művünk megrendelésre készül, tudvalevő, hogy lesznek bizonyos kritériumok, melyeket be kell  töltenie, viszont nagy esélye van annak, hogy befogadó fülekre fog találni. Ha viszont magunk elhatározására látunk neki a komponálásnak és nem az asztalfiók számára szeretnénk írni a zenénket, érdemes  az intuíciónk mellett egy kis gondolatiságot is belevinni.

     Összességében, törekedjünk arra, hogy muzsikánk tükrözze egyéniségünket, de ugyanakkor fogyasztható, értékteremtő is legyen.