Ellentétben az eddig megszokott írásokkal, mostani cikkemben egy kedves ismerősöm munkásságának egyik ágát mutatom be. Bencsik Gergely, becenevén „Becse” számtalan zenei projektnek lett megálmodója és megvalósítója,  a Soulvoid is eme innovációk közé tartozik.

     Műfajában erősen elektronikus,  dubstep, chiptune és trash-electro irányultságú, nagy szerepet kap benne a kísérletezés, az önfeledt operálás különféle szokatlan hangi kombinációkkal. Zenéje cseppet sem mondható balladisztikusnak, inkább impulzív és lendületes, kitűnő példa erre a Mindwrack című zene, mely ugyan kórisztikusan indul, de hamarosan átcsap egy mindent elsöprő, orkán erejű kompozícióba. Nyugvópontok szinte alig, vagy egyáltalán nem is találhatók a zenében, ellenben a vége lírai módon csendesedik le, visszatalálva a dal elején érezhető harmóniához.

     A Let Me In szintén lágyabban indul, de ezt is kettévágja az erős ütemezettség, a hangképbe fonódó magas hangokkal körítve. Ezután a zene csendesebbre vált, majd erősödő fokozást érzünk, mely után visszatér a mélyhangdomináns csúcspont, aminek a második felében a dob tovább gyorsul, száguldásérzetet imitálva a hallgatóban. Ezután még folytatódik a felfokozottság, magas foszlányokkal. A dal vége felé szintén békés atmoszférát, lágy lecsengést tapasztalunk.

     A harmadik szám, melyet elemezni terveztem, a Cage című zene, itt egy, az előbbi muzsikákhoz képest megjegyezhetőbb dallammal operál az alkotó, emiatt ezt a muzsikát mondanám a legfogyaszthatóbbnak.  A melódia azonban nem végig ugyanaz, a későbbi részekben többféle, mindezidáig ismeretlen komponense is bekapcsolódik.

     A dal elindulása után egy érdekes kiállást hallhatunk, majd a zene hangmasszája érezhetően sűrűsödik, mígnem eljutunk egy kemény textúrájú partícióhoz, amit egy, a szólódallammal körített epizód követ. A durva színezet ezután visszatér, ezúttal még több komponenssel, létrehozva egy igazán gazdag hangi környezetet. Az ezt követő periódusokban a már előbb megismert két részlet váltja egymást különféle átszövésekkel és változatos részletezéssel.A dal vége felé halljuk a dobot kiszállni, a tényleges elvágás pedig váratlanul és hihetetlenül gyorsan szinte lecsap a hallgatóra, különös élményt és érzetet hagyva hátra.

     Összességében, a Soulvoid zenéje igazán páratlan és olykor „rebellis”,  a melódiák túlcsordulása helyett a száguldást helyezi a középpontba. Alább található a link, így a Kedves Olvasók is megismerhetik az alkotásokat, átélhetik impulzivitásukat.

https://soundcloud.com/soulvoidmusic