Gyakran elgondolkozom azon, hogy mit jelent a zenei műfaj fogalma, hiszen rengeteg tényező alapján definiálhatjuk. A hangszerelés, a zene hangulata és az emberre gyakorolt hatása mind-mind fontos tényezője a stílusmeghatározásnak.  A műfaji jellemzők ismerete zeneválasztás terén igencsak fontos és elengedhetetlen, mivel ez alapján előrevetíthető, hogy milyen hangulatú, hangszerelésű zene fog megszólalni. De mi történik akkor, ha az általunk vagy más által készített muzsika egyik kész sémába sem illik bele, hanem valami teljesen újra mutat?

      A Pécsi Tudományegyetemen, ahol jelenleg tanulmányaimat folytatom, számos innovatív zeneszerző munkásságát ismerhettem meg, és bár nem mindegyikük talált osztatlan elismerésre nálam, megláttam bennük az újszerűséget és a strukturáltságot.  Elsőre talán meglepőnek tűnhet egy-két zenei megoldás, hiszen sokszor ragaszkodunk a már megismert, bejáratott ideákhoz, melyek ugyan nagyobb biztonságérzetet adnak, de meggátolják a nyitott szemléletmód kialakulását és a fejlődés lehetőségét.

      Jómagam is furcsálltam olykor különböző kifejeződéseit a zenének, de tapasztalatom szerint egy olyan zenemű megismeréséből is lehet információt meríteni, ami nem egészen az ízlésünk szerint való. A legépítőbb és legideálisabb  a véleményező hozzáállás, amikor megfogalmazzuk önmagunknak vagy esetlegesen a környezetünknek, hogy szerintünk melyek az előnyös és melyek a hátrányos jellemzői egy-egy kompozíciónak. Ezáltal ötleteket meríthetünk saját munkásságunkhoz.

      Esetemben ez meg is történt, hiszen korábban számomra ismeretlen volt például az algoritmikus zene működési elve, jelenleg pedig aktívan kísérletezek vele (ennek részletezése az Algoritmikus zene nevű írásomban lesz ismertetve), valamint az eddig tőlem távol álló zenei megoldásokban is találtam olyan elemeket, amik beemelhetők műveimbe.

      Összességében, igyekszem felfedezni általam még járatlan utakat, ami reményeim szerint számos fejlődési lehetőségnek lesz a kiindulópontja.