A dal egy igazán különleges és páratlan műfaj a zenén belül. Mindaz, ami a kizárólag instrumentális zenében is jelen van, de nem kerül közvetlen kimondásra, a dalban verbálisan megnyilvánul.  Természetesen nem állítható, hogy bármelyik műfaj értékesebb lenne a másiknál, mindegyiknek megvan a helye és a szerepköre.

     Jómagam például általában instrumentális zenét készítek, mert foglalkoztat, hogy miképpen lehet szöveg nélkül is elmondani mindazt, amit ki szeretnék fejezni. Ez nagyobb kihívás, mintha dalba ültetnénk mondandónkat. Az instrumentális zenében nagyobb szerepet kap maga a dallam és a melódiák, hiszen kommunikációs szerepükre itt nagyobb hangsúly helyeződik.  

     Ezzel szemben a dalírásnál talán könnyebb a helyzetünk, mert a dalszöveg teljesen pontosan leírja az általunk átadni kívánt gondolatokat, megfűszerezve egy hangulatban hozzáillő kísérettel.  A dalszöveg – legyen az érzelmes, vagy véleményformáló egy adott témáról - azonosulási lehetőséget nyújt a hallgatóságnak, közösséget formál. Gyakran láthatunk példát politikával és mindennapi problémákkal foglalkozó dalszövegekre, melyek lehetnek felrázó erejűek, vagy ellenszenvet kiváltók, de valószínűleg több emberben megmozdítanak valamit. A dalszövegek célja talán ez is lehet: kimondani egy gondolatot vagy érzést, és nyomot hagyni vele.

     Véleményem szerint tehát a tisztán hangszeres zene és a dal is megállja a helyét, ha megfelelően használjuk a hangi és esetlegesen szövegi kifejezőeszközöket.