Mindig is lelkesedéssel töltött egy egy külföldi fellépés lehetősége, hiszen nagyon szeretem az utazás nyújtotta élményeket, a különleges helyzeteket, amiket a kultúrabeli és nyelvi különbség eredményez.  Pár évvel ezelőtt Olaszországban járva is megfordult a fejemben, mennyire felemelő lenne a köztudottan muzikális olaszokat szórakoztatni a zenémmel.  Akkor és ott erre nem volt lehetőségem, de már nagyon vártam a megragadható eshetőséget, ami körülbelül egy héttel ezelőtt jött el.

       A Backyard fesztivál szervezői felkerestek minket, hogy meginvitálják Sylhouette formációnkat a rendezvényre, mi pedig Horváth Máté zenésztársammal  igent mondtunk. A megérkezés és a közös sörfogyasztás után szemügyre vettük a színpadot, és a fesztivál helyszínét, ami jelen esetben egy óriási parkot jelentett, fantáziagazdag  dekorációval és többféle színpaddal a különféle műfajok képviselőinek. Mindezek után következett a beállás, majd egy részemről történő konferanszié után elkezdtük az improvizatív muzsikát. Ez a műfaj leginkább azért kedvemrevaló, mert nincs két ugyanolyan dallammenet, vagy ritmizálás, minden ott helyben születik. Ezen a délutánon pedig igazán különleges melódiákat csaltunk elő hangszereinkből. A nagyérdemű lelkesen bólingatott  ütemeinkre, a záró zeneszám után pedig egy nagy tapssal ajándékoztak meg minket.

         Az egyórás műsor közben sikerült nagymértékben megéheznünk-megszomjaznunk, így játékunk végeztével a feltételezett ellátóhely felé vettük az irányt. Odaértünkkor kiderült, hogy az estebéd még várat magára, így letelepedtünk a várakozók közé, citromos sört kortyolgatva. A vacsora elkészülési ideje egy kissé több lett a vártnál, de végül mindannyian jóllaktunk, és hazafelé vettük az irányt.

          Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon jó élménnyel lettünk gazdagabban, a szervezők kedvesen és tisztelettel bántak velünk. Ha úgy adódik, a következő évben is tiszteletünket tesszük Donji Miholjacban.