Nehéz pontosan megfogalmaznom, hogy pontosan mikor kezdett kialakulni ez a csodálatos, eltéphetetlen kötelék köztünk. Már gyermekként érzeteket, gondolatokat, képeket keltett életre bennem a zene, majd dallamok fogalmazódtak meg bennem, egészen aprók és áttetszőek, és ahogy haladt az idő, egyre inkább ki akartam őket fejezni a külvilágnak. Az első hangszer talán édesapám gitárja volt, melyet a kezembe vettem és elkezdtem felfedezni a hangjátékát, ami nagy örömmel és lelkesedéssel töltött el. Elhatároztam, hogy meg akarom tanulni a hangszeres játékot.

       Akkori kazettás magnónkból gyakran szólt a Princess hegedűegyüttes kazettája, így nem meglepő módon választásom erre a hangszerre esett. Kevés tanulás után azonban abbahagytam, mert unalmasnak találtam az állandó, monoton gyakorlást, a hegedű pedig a szekrény mélyére került. A hangszerek azonban továbbra is vonzottak, kaptam egy furulyát, és emellett elkezdtem ügyeskedni nagypapám Yamaha szintetizátorával, amin magyar népdalokat játszottam a családom nem kis örömére. A hegedülés azonban ismét megszólított, így 14 éves koromban újrakezdtem, és azóta sem bántam meg.  

     Zeneszerzői vénám is ekkortájt kezdett kibontakozni, egyre több általam kitalált dallamot ültettem hallható formákba, és az iskolában tanult ének-zenei és zeneiskolai tanulmányaimat felhasználva le is jegyeztem őket. Dalokat írtam együtteseimben, akkor még klasszikusnak mondható hangszerekre.  A változás két évvel ezelőtt érkezett el, amikor már meg kellett terveznem konkrétan, hogy mit is szeretnék hivatalosan is életem középpontjába helyezni. Ekkor találtam rá az elektronikus zenei médiaművész szakra, ami egy fordulópontot jelentett zenei szemléletmódomban.

     Jelenleg azon dolgozom, hogy a zenével és a hanggal való tevékenység ne szoruljon a háttérbe, hiszen elhivatottságomból fakadóan ebből szeretném biztosítani későbbi megélhetésem, előrehaladásom.