Stella zenéje

2015\08\01

A semleges zene

Mi okból titulálhatunk egy zenét semlegesnek?

                A zene vitathatatlanul sokrétű, és az idők során rengeteg formát vett fel, így ma már szinte mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt és műfajokat. Természetesen azokat a zenéket részesítjük előnyben, melyek megmozdítanak bennünk valamit, vagy átadnak valamiféle üzenetet. A rockzene üzenete például nagyon is nyilvánvaló, hallgatósága ezért könnyen véleményt formálhat róla, azonosulhat vele vagy elutasíthatja. Tehát a rock műfaj mint zenei halmaz, egyáltalán nem mondható semlegesnek, mert a publikumból reakciókat vált ki, személytől függően pozitívat vagy negatívat. De akkor mit is nyilváníthatunk semleges zenének?

                A semleges zene jelentése, hogy a zenét melyet hallgatunk, nem tudjuk összekapcsolni saját belső világunkkal, mert vagy nincs üzenete, vagy a meglévő üzenetet nem tudjuk dekódolni. A modern művészetekben gyakran előfordul, hogy a zenei mű vagy akár egy festmény névadása adja meg az üzenetet a mű hangi vagy ábrázolásbeli részletei helyett. Az elnevezés, vagy a kapcsolódó kerettörténet mindennemű hiányában az alkotás érdektelenné, közönyössé válhat számunkra, és továbblépünk anélkül, hogy megpróbáljuk megérteni mélyebb jelentését.

                Ugyancsak érdektelenné válhat számunkra az a zene, mely a már unalomig megismert klisékhez ragaszkodik és tér vissza rendületlenül, semmi egyedi jellemzőt nem tud felmutatni, vagy nem közvetít olyan üzenetet, melyet az adott közönség be tud fogadni. Ezért nagyon fontos, hogy zeneíráskor néha elgondolkodjunk azon, hogy lehet-e olyan értő közönségünk, mely a zenénket befogadni, vagy akár kritizálni tudja – a kritika fontosságáról egy későbbi cikkemben teszek majd említést. Figyelembe kell vennünk, hogy a zene egyfajta önkifejezés, így zeneszerzőként törekednünk kell arra, hogy egyéni üzenetünk, gondolataink, ízlésvilágunk közvetítődjön a hallgató számára, ezáltal adva egy olyan élményt, mely nem múlik el nyomtalanul.

             Összefoglalva az eddig leírtakat, zenénket élővé és hatóvá kell komponálnunk, így maradandót és soha meg nem ismételhetőt alkotunk. 

               

2015\07\31

A dal, mint kifejezőeszköz

Különbségek az instrumentális zene és a dal között

     A dal egy igazán különleges és páratlan műfaj a zenén belül. Mindaz, ami a kizárólag instrumentális zenében is jelen van, de nem kerül közvetlen kimondásra, a dalban verbálisan megnyilvánul.  Természetesen nem állítható, hogy bármelyik műfaj értékesebb lenne a másiknál, mindegyiknek megvan a helye és a szerepköre.

     Jómagam például általában instrumentális zenét készítek, mert foglalkoztat, hogy miképpen lehet szöveg nélkül is elmondani mindazt, amit ki szeretnék fejezni. Ez nagyobb kihívás, mintha dalba ültetnénk mondandónkat. Az instrumentális zenében nagyobb szerepet kap maga a dallam és a melódiák, hiszen kommunikációs szerepükre itt nagyobb hangsúly helyeződik.  

     Ezzel szemben a dalírásnál talán könnyebb a helyzetünk, mert a dalszöveg teljesen pontosan leírja az általunk átadni kívánt gondolatokat, megfűszerezve egy hangulatban hozzáillő kísérettel.  A dalszöveg – legyen az érzelmes, vagy véleményformáló egy adott témáról - azonosulási lehetőséget nyújt a hallgatóságnak, közösséget formál. Gyakran láthatunk példát politikával és mindennapi problémákkal foglalkozó dalszövegekre, melyek lehetnek felrázó erejűek, vagy ellenszenvet kiváltók, de valószínűleg több emberben megmozdítanak valamit. A dalszövegek célja talán ez is lehet: kimondani egy gondolatot vagy érzést, és nyomot hagyni vele.

     Véleményem szerint tehát a tisztán hangszeres zene és a dal is megállja a helyét, ha megfelelően használjuk a hangi és esetlegesen szövegi kifejezőeszközöket.

Dal Dalszöveg Zeneszerzés Instrumentális zene Kifejezőeszköz Melódia

2015\07\30

Művészet és fogyaszthatóság

     Művészettel foglalkozó emberek számára talán ismerős helyzet, hogy e két fogalom nem mindig vonható össze egymással. A zene elsődlegesen szubjektív volta miatt számos kritikát, észrevételt hallhatunk munkánkra. De hogyan készítsünk olyan muzsikát, aminek fogyasztójává válik a célközönségünk?

     Nem mindig könnyű összefésülni az általunk képviselt stilisztikát a publikum elvárásaival, gyakorta megtörténhet, hogy a muzsikusnak olyan művet kell előállítania, ami egyéni ízlését nem tükrözi a legteljesebb mértékben, hiszen annak érdekében, hogy zenéje közönségre találjon, kompromisszumokat kell kötnie – gyakorta önmagával is.

     Jómagam nem vagyok ennek teljes mértékben a híve, mert az ehhez hasonló kitérők háttérbe szoríthatják egyéni stílusérzékünket, sematizálva ezzel a készülő kompozíciót, és korántsem biztos, hogy ez előnyös a mű, vagy önmagunk számára, mert így az önkifejezés nehézkessé válhat. Írom mindezt feltételes módban, hiszen gyakorta egy más műfajnak való megfelelni akarás is adhat fejlődési lehetőséget, erről a Műfajok klisék nélkül című írásomban is említést tettem.

    Ha a megfelelőség tekintetében vizsgáljuk a zenét, először meg kell határoznunk, mely réteg az, amelynél a zenénk értő és figyelő közönségre talál. Kevés kivételtől eltekintve, nagyanyáink valószínűleg nem tudnák befogadni a gépiesebb műfajokat, hiszen fiatalkorukban a különféle nóták jelentették nekik a hallgatható muzsikát, idős korukban pedig emlékeikben elmerülve hallgatják ugyanezeket. Példám mindössze azt hivatott szemléltetni, hogy talán kedvező elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen kinek is írjuk a zenénket. Ha a művünk megrendelésre készül, tudvalevő, hogy lesznek bizonyos kritériumok, melyeket be kell  töltenie, viszont nagy esélye van annak, hogy befogadó fülekre fog találni. Ha viszont magunk elhatározására látunk neki a komponálásnak és nem az asztalfiók számára szeretnénk írni a zenénket, érdemes  az intuíciónk mellett egy kis gondolatiságot is belevinni.

 

     Összességében, törekedjünk arra, hogy muzsikánk tükrözze egyéniségünket, de ugyanakkor fogyasztható, értékteremtő is legyen.

 

2015\07\27

Műfajok klisék nélkül

Hogyan ismerkedjünk új stílusokkal, szemléletmódokkal

      Gyakran elgondolkozom azon, hogy mit jelent a zenei műfaj fogalma, hiszen rengeteg tényező alapján definiálhatjuk. A hangszerelés, a zene hangulata és az emberre gyakorolt hatása mind-mind fontos tényezője a stílusmeghatározásnak.  A műfaji jellemzők ismerete zeneválasztás terén igencsak fontos és elengedhetetlen, mivel ez alapján előrevetíthető, hogy milyen hangulatú, hangszerelésű zene fog megszólalni. De mi történik akkor, ha az általunk vagy más által készített muzsika egyik kész sémába sem illik bele, hanem valami teljesen újra mutat?

      A Pécsi Tudományegyetemen, ahol jelenleg tanulmányaimat folytatom, számos innovatív zeneszerző munkásságát ismerhettem meg, és bár nem mindegyikük talált osztatlan elismerésre nálam, megláttam bennük az újszerűséget és a strukturáltságot.  Elsőre talán meglepőnek tűnhet egy-két zenei megoldás, hiszen sokszor ragaszkodunk a már megismert, bejáratott ideákhoz, melyek ugyan nagyobb biztonságérzetet adnak, de meggátolják a nyitott szemléletmód kialakulását és a fejlődés lehetőségét.

      Jómagam is furcsálltam olykor különböző kifejeződéseit a zenének, de tapasztalatom szerint egy olyan zenemű megismeréséből is lehet információt meríteni, ami nem egészen az ízlésünk szerint való. A legépítőbb és legideálisabb  a véleményező hozzáállás, amikor megfogalmazzuk önmagunknak vagy esetlegesen a környezetünknek, hogy szerintünk melyek az előnyös és melyek a hátrányos jellemzői egy-egy kompozíciónak. Ezáltal ötleteket meríthetünk saját munkásságunkhoz.

      Esetemben ez meg is történt, hiszen korábban számomra ismeretlen volt például az algoritmikus zene működési elve, jelenleg pedig aktívan kísérletezek vele (ennek részletezése az Algoritmikus zene nevű írásomban lesz ismertetve), valamint az eddig tőlem távol álló zenei megoldásokban is találtam olyan elemeket, amik beemelhetők műveimbe.

      Összességében, igyekszem felfedezni általam még járatlan utakat, ami reményeim szerint számos fejlődési lehetőségnek lesz a kiindulópontja.

 

2015\07\26

Improvizáció, avagy hogyan szakadjunk el a kötött formáktól

      Az improvizáció némely zenészek szemében egy megfoghatatlan és követhetetlen jelenség, bármiféle kapaszkodó vagy támpont nélkül. Az írott mű játszásának biztonsága itt nem fellelhető, együttes játék esetén a zenészeknek sokkal nagyobb mértékben kell egymásra hangolódniuk, szinte kitalálni egymás gondolatát. Ez jelenti a műfaj szépségét, és egyben kihívását is.

      Nem tudom a pontos idejét annak, hogy mikor kezdtem el improvizatívan zenélni, de úgy gondolom, hogy mindig is kedveltem a spontaneitásra épülő, kötetlen formákat. Hegedűtanulmányaim során természetes már előre megírt kottából kellett hallhatóvá tennem a már megszületett zenét, és gyakorta megesett velem, hogy teljesen másképpen folytattam volna a dallamot, mint ahogy azt a zeneszerző megálmodta. Valószínűleg komponista vénám is közrejátszott ebben, amit a későbbiekben kamatoztattam is.  Zenekaraimban szintén kedveltem a helyben kreált részletek beleszövését kész dalokba, ezáltal  hangzásviláguk még színesebb és eredetibb lett, hiszen az adott hangulat az adott pillanatban részévé vált a műnek.

      Mivel az improvizáció erősen intuitív műfaj, fontos, hogy ráérezzünk a zene áramlására, hogy ezáltal megteremtsük a folytatását, előhívva valamit, ami azelőtt sosem létezett. Gyakorlásként bontsunk részleteire általunk már ismert zenéket, tekintsük meg komponenseit, és próbáljuk őket más sorrendbe helyezni. Első improvizációim egy része épült már kész dalokra vagy akkordmenetekre, továbbgondoltam őket és új szólamokat, dallamokat vizionáltam hozzájuk, de már akkor is képes voltam akár a kíséret megszületésével  egyidejűleg dallamokat kreálni.

      Tehát a hangsúly minden esetben a kísérletezésen és az intuíción van, emiatt a műfaj palettája igen színesnek és gazdagnak mondható, és csak tőlünk függ, milyen irányt szabunk meg az általunk kifejezendő zenének.

 

 

2015\07\25

Sylhouette formációnk koncertje Horvátországban

      Mindig is lelkesedéssel töltött egy egy külföldi fellépés lehetősége, hiszen nagyon szeretem az utazás nyújtotta élményeket, a különleges helyzeteket, amiket a kultúrabeli és nyelvi különbség eredményez.  Pár évvel ezelőtt Olaszországban járva is megfordult a fejemben, mennyire felemelő lenne a köztudottan muzikális olaszokat szórakoztatni a zenémmel.  Akkor és ott erre nem volt lehetőségem, de már nagyon vártam a megragadható eshetőséget, ami körülbelül egy héttel ezelőtt jött el.

       A Backyard fesztivál szervezői felkerestek minket, hogy meginvitálják Sylhouette formációnkat a rendezvényre, mi pedig Horváth Máté zenésztársammal  igent mondtunk. A megérkezés és a közös sörfogyasztás után szemügyre vettük a színpadot, és a fesztivál helyszínét, ami jelen esetben egy óriási parkot jelentett, fantáziagazdag  dekorációval és többféle színpaddal a különféle műfajok képviselőinek. Mindezek után következett a beállás, majd egy részemről történő konferanszié után elkezdtük az improvizatív muzsikát. Ez a műfaj leginkább azért kedvemrevaló, mert nincs két ugyanolyan dallammenet, vagy ritmizálás, minden ott helyben születik. Ezen a délutánon pedig igazán különleges melódiákat csaltunk elő hangszereinkből. A nagyérdemű lelkesen bólingatott  ütemeinkre, a záró zeneszám után pedig egy nagy tapssal ajándékoztak meg minket.

         Az egyórás műsor közben sikerült nagymértékben megéheznünk-megszomjaznunk, így játékunk végeztével a feltételezett ellátóhely felé vettük az irányt. Odaértünkkor kiderült, hogy az estebéd még várat magára, így letelepedtünk a várakozók közé, citromos sört kortyolgatva. A vacsora elkészülési ideje egy kissé több lett a vártnál, de végül mindannyian jóllaktunk, és hazafelé vettük az irányt.

          Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon jó élménnyel lettünk gazdagabban, a szervezők kedvesen és tisztelettel bántak velünk. Ha úgy adódik, a következő évben is tiszteletünket tesszük Donji Miholjacban.

2015\07\24

Elhivatottság

Hogyan kerültem a zene bűvkörébe, és hogyan lett ez a hivatásom

      Nehéz pontosan megfogalmaznom, hogy pontosan mikor kezdett kialakulni ez a csodálatos, eltéphetetlen kötelék köztünk. Már gyermekként érzeteket, gondolatokat, képeket keltett életre bennem a zene, majd dallamok fogalmazódtak meg bennem, egészen aprók és áttetszőek, és ahogy haladt az idő, egyre inkább ki akartam őket fejezni a külvilágnak. Az első hangszer talán édesapám gitárja volt, melyet a kezembe vettem és elkezdtem felfedezni a hangjátékát, ami nagy örömmel és lelkesedéssel töltött el. Elhatároztam, hogy meg akarom tanulni a hangszeres játékot.

       Akkori kazettás magnónkból gyakran szólt a Princess hegedűegyüttes kazettája, így nem meglepő módon választásom erre a hangszerre esett. Kevés tanulás után azonban abbahagytam, mert unalmasnak találtam az állandó, monoton gyakorlást, a hegedű pedig a szekrény mélyére került. A hangszerek azonban továbbra is vonzottak, kaptam egy furulyát, és emellett elkezdtem ügyeskedni nagypapám Yamaha szintetizátorával, amin magyar népdalokat játszottam a családom nem kis örömére. A hegedülés azonban ismét megszólított, így 14 éves koromban újrakezdtem, és azóta sem bántam meg.  

     Zeneszerzői vénám is ekkortájt kezdett kibontakozni, egyre több általam kitalált dallamot ültettem hallható formákba, és az iskolában tanult ének-zenei és zeneiskolai tanulmányaimat felhasználva le is jegyeztem őket. Dalokat írtam együtteseimben, akkor még klasszikusnak mondható hangszerekre.  A változás két évvel ezelőtt érkezett el, amikor már meg kellett terveznem konkrétan, hogy mit is szeretnék hivatalosan is életem középpontjába helyezni. Ekkor találtam rá az elektronikus zenei médiaművész szakra, ami egy fordulópontot jelentett zenei szemléletmódomban.

     Jelenleg azon dolgozom, hogy a zenével és a hanggal való tevékenység ne szoruljon a háttérbe, hiszen elhivatottságomból fakadóan ebből szeretném biztosítani későbbi megélhetésem, előrehaladásom.

2015\07\24

Hangdesigner és zeneszerző – egyesülhetnek-e ezek a hivatásmodellek egyetlen emberben?

         Egy éve már, hogy a Pécsi Tudományegyetem Elektronikus zenei médiaművész szakának hallgatója vagyok, és ezalatt az idő alatt átértékeltem a hang és a zene fogalmát, megértve olyan szemléletmódokat, amikkel ezidáig nem találkoztam. Mindig is foglalkoztatott a zene, de ez a közeg alkalmat adott rá, hogy megvizsgáljam a zene fogalmát egy ismeretlen oldaláról is.

          Ez irányú tanulmányaim megkezdése előtt már korábban feltalált, létező hangszerekre írtam dalokat, zeneműveket, azonban még az első egyetemi félévben elkezdtem saját elgondolású elektronikus hangszereket készíteni, melyekre aztán kifejezőbben komponálhattam, hiszen az általam kitalált hangzás és a rá megírt dallam vagy ritmussorozat közvetítette legjobban az általam átadni kívánt mondanivalót. Létező hangszerekkel talán lehetetlen lett volna leképezni a mű tiszta üzenethalmazát, ezért egyre gyakoribbá váltak magára a hangalkotásra szánt kísérleteim.

          Mindez azonban sok kérdést felvetett bennem, hiszen gyakorta tapasztalható, hogy a sound designer és a zeneszerző munkaköre teljesen elkülönül egymástól. Viszont az én aspektusom, hogy hangszereket és hangzásokat állítok elő, amiknek a masszájából valódi zene készül. Tehát zeneszerző és hangdesigner is vagyok, hiszen javarészt azért kezdtem el hangokat kreálni, hogy egyedibbé tegyem hangzásvilágomat, és elkalauzoljam a hallgatót egy olyan hangi atmoszférába, ahol még soha nem járt ezelőtt, és véleményem szerint a már létező hangszerek nem nyújtanak kellő eszköztárat innovatív elgondolásaim megvalósítására.

          Összességében én úgy gondolom, hogy ez a fajta kettősség előnyére válik alkotói munkásságomnak, és betekintést nyerhetek mindeddig fel nem fedezett, ismeretlen dimenziókba.

Újítás Kreativitás Elhivatottság Alkotó Zeneszerzés Elgondolás

süti beállítások módosítása