A kritika, mint természetes megnyilvánulás, mindig is kísérője volt és lesz a különféle művészeti megnyilvánulásoknak, hiszen véleményt formálunk a látott vagy hallott alkotásról, melyeket bizonyos helyzetekben meg is osztunk vagy a művésszel, vagy egy adott célközönséggel. De hogyan kezeljük a saját művünkre kapott kritikát?

                Egy kritika lehet pozitív és elismerő, mely kiemeli alkotásunk előnyös tulajdonságait, de művészeti pályafutásunk során gyakran találkozunk negatív kritikával is, melyben a kritizáló megfogalmazza, szerinte mik a mű előnytelen vonásai, és min lenne célszerű változtatni. Valljuk be, egy dícsérő véleményt gyakran könnyebb elfogadnunk és megemésztenünk, mint egy borúlátó vagy elutasító kritikát. Viszont ha az utóbbit ösztönösen hárítjuk magunktól, és érzelmi szinten reagálunk rá, képtelenek leszünk megragadni az értékes információkat, melyek segítenék fejlődésünket.

                A helyes hozzáállás tehát, hogy tekintsünk objektíven a kritikára, és a negatív kritikát se fogjuk fel személyünk elleni támadásnak. Gyakorta megesik azonban, hogy a véleményező igen gyéren fogalmazza meg aggályait, olykor durván és faragatlanul, ilyenkor nehéz bármilyen konzekvenciát levonni a mondandóból. Szerencsére azonban több az olyan kritizáló, akiknek a véleményén talán érdemes elgondolkodni. Ez nem azt jelenti, hogy a véleményezőnek feltétlenül igaza van, hanem azt, hogy esetlegesen igaza van. Tehát a kritikát is érdemes megkritizálni magunkban, mielőtt egyetértenénk vele.

                A kritika meghallgatásához és megértéséhez elengedhetetlen a munkánkhoz való alázat megléte. Ez semmi esetre sem egyenlő a megalázkodással. Ha alázatosan viszonyulunk munkánkhoz, akkor félre tudjuk tenni azokat az elgondolásokat, melyek nekünk ugyan szimpatikusak, de nyilvánvalóan gátolják előremenetelünket. Ilyenkor gyakran át kell lépnünk saját kényelmi határainkat, hogy számunkra új megoldásokat építhessünk be munkarendünkbe.

                A kritika tehát megbecsülendő, mert a visszajelzések alapján hatékonyabban tudjuk építeni pályánkat, és mi magunk is épülünk általa.